“To-morrow, and to-morrow, and to-morrow, Creeps in this petty pace from day to day To the last syllable of recorded time, And all our yesterdays have lighted fools The way to dusty death. Out, out, brief candle! Life’s but a walking shadow, a poor player That struts and frets his hour upon the stage And then is heard no more: it is a tale Told by an idiot, full of sound and fury, Signifying nothing.” (Macbeth 5.5.19–28)

“Tudod, az a te bajod, hogy hiába vagy tehetséges, a reklámhoz egyáltalán nem értesz. Lássuk be: dögunalmas fickó vagy, és az embereknek izgalom kell. Vagy gondolod, hogy Picasso eladott volna akár egy képet is, ha nem vágja le a fülét??” —

“Könnyebb az álom kőbe zárva állnom,

Nem hallom a harcot és a vádat;

Boldog, aki a mából mit se láthat.

Lábujjhegyen járj, ne zavard az álmom!”