Gondolataim a kertről

Mi is valójában a kert? Egy hely ahová a forró városi utcákról vágyunk;ahová csak úgy kiülünk, hogy csendben legyünk; amin látszik kezünk munkája, hiszen ültetünk, gereblyézünk, öntözünk és metszünk? Ezek mind, és még sok más. A kert az intimitás archetípusa. Több, mint egy néhány négyzetméteres földdarab a ház mögött.

***

Kert és irodalom nekem valahogy mindig is szorosan összefüggtek. Néha az az érzésem, hogy kiegészítik egymást, hogy a történet ott jobban otthon van mint egy könyvtárban. Különben is, mi köze a papírnak és a betűnek a jó történetekhez. Ha valami haszna van, hát az, hogy régóta halott, s talán feledésbe merült elmék gondolataiba láthatunk, hallgathatunk bele, s a történethez való ‘hozzájutás’ nincs sem időhöz, sem térhez kötve. De ez valahogy mégiscsak kényszermegoldás. Egy történet akkor is történet, ha a nagyapám mondja el, s akkor is, ha csak beszélgetünk róla. …